2006. szeptember - Aggtelek
Szombat:
Megérkezés, s a szállás elfoglalása után, kora délután rövid sétát tettünk a Szádvári tanösvényen. A közel 4,5 km-es tanösvény végpontja a hegy tetején található Szádvár, mely a térség legjelentősebb kultúrtörténeti értéke. A tatárjárás után épült, s 1273-ban említik először írásos formában. Eredeti neve Zárd-vára. Az ösvényen haladva rendszeresen szembetalálkozhatunk a különböző helyszínekről, élőhelyekről, azok jellemző környezeti adottságairól s rendhagyó érdekességeiről pontos leírást adó táblákkal. Említést érdemelnek a környéken eredő igen jó vizű források, melyek a tanösvény útvonalán több helyütt is a felszínre törnek. Ilyen például a Tetves forrás. A hegytetőn a kilátásban gyönyörködve, szerencsénk volt s két barna rétihéját is láttunk.

Vasárnap:
Korai kelés után elindultunk felfedezni a Ménes-völgy rejtelmeit. Első célunk Derenk község romjainak megtekintése volt. Útközben szerencsésen összetalálkoztunk néhány védett kétéltű, s hüllő fajjal, úgymint a tarajos gőte, a lábatlan gyík, s egy kilapított erdei béka. Utóbbinál megemlítettük, egyes madarak hogyan specializálódtak csak a tápértékben leggazdagabb béka belsőségekre. A Derenk név szláv eredetű, jelentése somfa. S valóban somfélékben gazdag a terület. A falu 1427-ben már jelentős település volt. A második világháború előtti időszakban, megfelelő adottságai miatt, vadászhellyé akarták alakítani, s medvékkel telepítették be Horthy Miklós kívánságára, emiatt a lakosságnak mennie kellett. Az iskola épülete jelenleg is áll, új tető felhúzásával próbálják védeni a további lepusztulástól. A régi templomot újjáépítették. A romvárost elhagyva nemsokára egy elágazáshoz értünk a kék túrajelzésen, ahol lezártak egy útvonalat, ugyanis az áthalad a Szlovákiából átjáró farkasok vadászterületén. Hosszabb séta után megérkeztünk oda, ahol a Ménes-patak a Jósva-patakba torkollik, Jósvafőre. Jelentős bevételhez juttattuk a helyi fagylaltárust. Busszal tértünk vissza a szállásra. Az este folyamán előadást hallgathattunk a SZIE Állattani és Ökológiai Tanszékén folyó kutatásokról, valamint a Tölgy Természetvédelmi Egyesület tevékenységéről.

Hétfő:
A csapat egyik fele autókkal, a másik fele busszal vette az irányt a tornanádaskai határátkelőhely felé. A délelőtti órákban érkeztünk Szlovákiába, Szádelőre. A Szádelői-völgy több km hosszú, 300 méter mély, és néhol csupán csak 10 méter széles. A Szár-patak szeli át. A völgyben, a hűvösebb klíma következtében alpesi növényfajok telepedtek meg. Szerencsénk volt, s láthattunk egy ijedősnek nem mondható vízirigót is. Felmásztunk a szurdokvölgy fölé kiugró, sziklagyepes tetőre, amelyről gyönyörű kilátás nyílt a Tornai-medencére. Pihenő után folytattuk túránkat a birkákkal legeltetett Szádelői-fennsíkon, szépen visszacsorogtunk a völgybe. A következő állomás a Tornai vár volt. 1357-ben épült, gótikus stílusban és 1685-ben rombolták le. Ma is láthatóak ágyúbástyái.

Kedd:
Ezt a napot természetvédelmi munkával kezdtük. A közelben található, patakból duzzasztott Ménes tó befolyási oldalán kellett, egy természetvédelmi őr irányításával, árkokat ásnunk az iszapban. Ezek szolgáltatják majd a környéken élő csöppnyi gyepi béka populáció számára a megfelelő szaporodási közeget. Mélységükből adódóan remélhetőleg elkerüli őket a kiszáradás, ezzel is segítve, s gyarapítva az ebihalak túlélési esélyeit. Mindezek végeztével, vízminőségi vizsgálatot végeztünk a Hidegkútból vett forrásvízen és pocsolyavízen. Ezekből kiderült, hogy a pocsolyának magasabb a nitrát tartalma és keményebb a forrásvíznél. Ammóniát egyik sem tartalmaz, de foszfátot a forrásvíz igen. A pocsolyavíz 7,5-el picit lúgos, a forrásvíz pH-ja 7-el teljesen semleges. Este előadást hallottunk az Érzékeny Természeti Területek programról, mely már az EU-s előírásokat is tartalmazó Nemzeti Vidékfejlesztési Terv, Agrár-környezetgazdálkodási Programjaként működik tovább.

Szerda:
Bódvaszilasra utaztunk. Átsétáltunk a falun és elindultunk, hogy meghódítsuk az Alsó-hegyet. Az Alsó-hegy a Gömör-Tornai-karsztvidék tagja. Nyugat-keleti irányban kettészeli a szlovák-magyar határ, melyet jelképesen póznák jelölnek. A földtörténeti negyedidőszaki karsztosodási folyamatok alakították ki a területén található nagy barlangrendszereket, víznyelőket, forrásokat, zsombolyokat és töbröket. A hegy lejtőin karsztbokor erdő található, melynek jellemző fajai például a cserszömörce, vajszínű ördögszem, kövirózsák, veresgyűrű som. Ahogy haladunk fölfelé, jól követhető a növényzet szintezettsége, a karsztbokor erdőt lombos erdő váltja fel, pl. molyhos és csertölgy. Meglátogattuk az erdő valószínűleg legöregebb fáját, amit az erdészek az adottságai miatt hagytak meg, hadd szaporodjon. Ezeket a fákat hívják magfának. Útközben észre vettünk egy furcsán koptatott kérgű fát, miről kiderült a vaddisznók dörzsölik magukat hozzá, eltávolítandó a sarat, s szagmintát is hagyni. Este Sárospataki tanár úr tartott előadást kutatási témájáról, a vadméhekről. Utána lehetőségünk volt mikroszkóp alatt alaposabban szemügyre venni jó pár fonálférget, medveállatkákat, kerekesférgeket.

Csütörtök:
A csütörtöki program barlangászás volt. Elsőként a Rákóczi I. számú barlangba mentünk le. Egy a két fennmaradt, jelentős barlangból, amely a Bódva fölé tornyosuló mészkőhegyben található. A többi barlang a területen folyt vas-és mészkőbányászat során megsemmisült. Egyetlen hatalmas üregnek tekinthető, északkelet-délnyugati kiterjedése 70 méter, északnyugat-délkeleti irányban 35 méter, függőleges teljes mélysége körülbelül 87 méter. Az alján egy tó található. Falai borsókövekkel, cseppkövekkel és görbe cseppkőtűkkel díszítettek. Ellátogattunk a Földvári Aladár barlangba is. Fokozottan védett, hivatalosan nem látogatható, csak külön engedélyre. Hossza 200 méter, legnagyobb szintkülönbsége 7 méter. Barlangi képződményekben gazdag, cseppkőoszlopok, zászlók, visszaoldódott függő cseppkövek, mészkőmedencék találhatóak benne, vörösesbarna borsókő bevonat béleli. A közeli bányászati robbantások következtében a képződmények jelentős része leszakadt, például a régebben a mennyezetről lelógó oldott, gomba alakú kőnyelvek.
A tábort vetélkedő formájában lebonyolított tudáspróba zárta.

Kovács Gabriella, Nagy Géza

Diavetítés