Kedves naplóm!

Mindent megteszek, hogy valósághűen tükrözzem a néhány hónapja történteket. Talán okosabb lett volna, ha közvetlen utána lejegyzem, de jó Egyetemistához illőn: mindig van egy utolsó utáni alkalom. Nos, hol is kezdjem? Talán legjobb az elején.

Július 10.:
Hajnali 7 óra 48 perckor a csomagjaim feltettek a gyorsra Gödöllőn. Az első állomás Sarud, egy Tisza-tó-menti település, mondhatni szúnyogbázis. Sajnos nem sikerült elhitetni a csapat túlbuzgó tagjaival, hogy a hármas lánycsapat képes megküzdeni a sátorfelállítás nehézségeivel. Viszont öröm volt látni megelégedettségüket. Ezt követően segítettem Nikinek és Balázsnak madárhálót kifeszíteni, aminek köszönhetően nem kevés madarat sikerült meggyűrűzni. Niki rengeteg hasznos dolgot megmutatott és elmondott velük kapcsolatban. Később egy másik ott állomásozó gyerekcsapat is csatlakozott a környezeti neveléshez. Délután szálltunk vízre. Még sosem ültem kenuban, élveztem; egészen addig, amíg a lányok nézeteltérései ki nem kezdtek éleződni. Alig vártam, hogy kiszálljak végre. Az első három napot a Tisza-tavon és holtágain töltöttük.

Július 11.:
A nap legemlékezetesebb eseménye az első és véletlennek a legkevésbé sem nevezhető borulás. Mi jót mulattunk, Imivel ellentétben. Kis csapatom átrendeződött, így konfliktusmentesen haladt tovább a szekér, akarom mondani a kenu. Az Albatroszcicák beindultak. Ez alatt Ágit, Gabit, Dórit és jómagamat kell érteni. A Tisza-tavat tettük magunkévá. Szerencsésnek érzem magam, mert Dóri – későbbi nevén Torpedorka – nagy madár-fun, így mindig tudtuk, pontosan milyen szárnyast is látunk. Megálltunk csobbanni egyet, ahol egy sulyomtermés csúnyán felsértette a lábam. Az előző napi partraszállás alkalmával pedig szereztem egy kb. tíz centis vágást, mert hamarabb ért véget a víz alatti betonlejtő, mint gondoltam. Még ma is meg vagyok bélyegezve. Ahogy legkedvesebb gyakorlatvezetőm mondta: "diszkomfort érzés".

Július 12.:
Poroszló és Tiszafüred irányába eveztünk. Az Albatroszok akár Szegedig is eljuthattak volna, de nem akartuk lealázni a Többieket, ezért energiánkat inkább kacskaringózásba fektettük. A nap leglátványosabb eleme számomra a kis kócsag volt. Aznap rengeteg vízi madarat láttunk. Igazi vadregényes vizeken lapátoltunk a Tisza felé, ahol később feltámadt a szél. A Tisza-tavon tréfás kedvükben találtuk a hullámokat. Utolsókként evickéltünk kifelé, már azt hittük, kenu nélkül. Nagy biztonságot nyújtott a két Kajakos jelenléte.

Július 13.:
Az előző nap sokkhatásait kiheverve húztuk fel a kesztyűt, Kiskörének vettük az irányt. Nem egy borulás történt. Odaérve már várt minket egy előadó, aki bemutatta a víztározót. 1967 és 1973 között épült aszályos területek vízellátása végett. Ennek hatására alakult ki az értékes élővilág. Egy része a Hortobágy Nemzeti Parkhoz tartozik. Este elvégeztük a Tiszából és a csapból származó víz minőségvizsgálatát. Jó, illetve kiváló minősítést kaptunk eredményül.

Július 14.:
A korai órákban átzsilipeltünk, ami izgalmas percekkel ajándékozott meg többünket. Tiszaburán utolért bennünket a reggeli is. A Tisza megsegítette az Albatroszcicákat, akik gőzerővel haladtak, mindenkit maguk mögé utasítva. Ez nem verseny, de eddig csak a Többiek hátában gyönyörködhettünk. Nagykörűre érve éttermi ízeket élvezhettünk. Este rácsodálkoztunk a cseresznyefesztivál alkalmából megrendezett tüzijátékra.

Július 15.:
A délelőtt folyamán az ártér gerinctelen faunáját vizsgáltuk Nagypetivel, Balázs pedig botanikával kapcsolatos információkat osztott meg velünk. Vízre szálltuk, Tiszapüspökit tűzve ki célul. Rizsa tudja, mi a jó nekünk alapon utunk tovább vezetett, pontosabban csorgatott egészen Szolnokig, amit csak következő napra terveztünk.

Július 16.:
Utolsó napra már csak a csomagolás maradt érzékeny búcsúval fűszerezve.

Ha összegeznem kéne, milyen volt, egyetlen szóval tenném: SZUPER!!! Csapatépítő jellegét hangsúlyoznám leginkább. Főként kenun belül. Azt mondták, sosem voltam még ilyen barna, nyár végéig Cigánylánynak becéztek a Családban. Meg azt is, hogy kajakos csaj lett belőlem, miközben a muszklijaim méregették. Még a Főzésről is tanultam egy s mást.

Burai Erika