2004. július - Gemenc-Béda
Emlékezés? Hadilábon állok vele. Bennem inkább összességében maradnak meg benyomások, élmények... Inkább, mint tiszta képek sorozata.

Emlékszem a borulásunkra. Az mély benyomást tett rám...! :) Három srác a hajóban, mind zöldfülű – de "ki a legény a gáton?! Majd mi megmutatjuk...!" – se szó, se beszéd, egyik pillanatban még "húzzunk egyszerre, gyerünk!", aztán prüszkölve, vizet nyelve röhögés közben buktunk fel a habokból: "Hol a törülközőm?! – És az én fél papucsom...?!!" – kiáltások közepette...

Akkor mi borultunk egyedül, de bánnám, ha ez kimaradt volna...! Bevillannak képek helyekről, érzésekről. Képek emberekről, akiket jobban megismerhettem, és ez megerősítette bennem azt a tudatot, hogy fontos állomása az életemnek az egyetem. Megragadó pillanatokról, melyekről itt-ott sikerült képek is vallanak.

Úgy érzem mégis elmondhatatlan. Kihagyhatatlan. Felejthetetlen.

Pocsai Imi

Diavetítés