A 2004-es Évadzárót november 27-28-án tartottuk a Börzsönybeli festőien szép Királyréten. Egyesületünknek az évi utolsó közös túráján szerencsére sikerült kifognunk az év utolsó kellemes, napos csapadékmentes hétvégéjét.

Szombaton, amikor már mindannyian megérkeztünk (néhányunk egyenesen a péntek esti Gólyabálból) elindultunk felfedezni a környék szépségeit. Bár csak ki kellett lépnünk a szálláshelyünkről, máris láthattuk a csodás őszi színekben pompázó erdőket, és a Börzsöny hangulatos lankáit. Utunk során tovább gyönyörködhettünk a tájban, élvezhettük a kristálytiszta levegőt és a természet csendjét. A lélekemelő de egyben fárasztó séta után mindenkinek tetszett az ötlet, hogy tömjük meg hasunkat egy közeli hangulatos vendéglőben. A kellemes vacsora után, amihez jó hangulat és a finom ételek is hozzájárultak, visszatértünk a házba. A jó hangulatunk a szállásunkon is megmaradt, remekül szórakoztunk ping-pongozás közben, ahol néhányan megcsillogtattuk a tehetségünket. Az apróságok is remekül érezték magukat, sokat nevettek ők is a mi, saját és apukájuk ügyetlenségein (akik amúgy Komoly felnőtt emberek, bár ez nem mindig látszott rajtuk). Ezután a sötét éjszakában a gyilkosok észrevétlenül szedték áldozataikat köreinkből. Végkimerülésig ment ez a játék, mely közben sokat nevettünk, vádoltunk, mentegetőztünk, nyomoztunk és próbáltuk nyomon követni Dr. Nagy Péter tanár úr briliáns, bár néha kissé bonyolult okfejtéseit.

Másnap reggel ébredés után forralt borral melengettük testünk-lelkünk, hogy kellően felkészüljünk a hosszú útra ami a szlovákiai Köbölkútra vezetett. Utunk célja hogy, kékes rétihéját (Circus cyaneus) számoljunk. Bár héját keveset láttunk, de annál többször találkoztunk a nap során az Aranyfácánnal (Zlaty Bazant). A hazaút is rettentő izgalmas volt hiszen este Párkányból átsétáltunk Esztergomba, ahol megnéztük a Bazilikát és a várost éjszakai szépségében. Emiatt egy későbbi vonattal mentünk, így lekéstük a csatlakozást is. Ezért egy előre nem tervezett éjszakai túrával egészült ki napunk, hisz Veresegyházától Gödöllőig sétáltuk. Röpke 3 óra alatt oda is értünk, így hajnali 4 óra felé már ágyban is voltunk, és rengeteg pótolhatatlan élménnyel gazdagodva térhettünk nyugovóra. Sőt azóta is jóérzéssel és örömmel gondolok vissza arra a felejthetetlen hétvégére.

Ferentzi Bernadett