A téma aktualitása, jelentősége

Hazánkban jelenleg három pelefaj fordul elő bizonyítottan: a nagy pele (Myoxus glis, Linnaeus 1766), az erdei pele (Dryomys nitedula, Pallas 1778), valamint a mogyorós pele (Muscardinus avellanarius, Linnaeus 1758).

Mindhárom faj szerepel a magyar Vörös Könyvben, és 1974 óta törvényi védettséget élvez. Az erdei és a mogyorós pelét Magyarország 74 legveszélyeztetettebb gerinces faja közé sorolják. Európai szinten a Berni Egyezmény III. függeléke alapján biztosítják nemzetközi védelmüket (Báldi et al., 1995).

A három pelefaj egymástól eltérő és esetenként specializált élőhelyigénye habitat- és tájjellemzőkre mutat rá (Gál, 1999), az egyes élőhelyek jellemzésében indikátor szerepet tölthetnek be (Bakó és Horváth, 1999). Több faj együttes jelenléte természetes vagy természetközeli erdőket jelez (Csorba és Pecsenye, 1997).

A pelék eredeti élőhelyének az erdőirtások következtében csak kb. 10%-a maradt meg, illetve ezeken a területeken az erdőművelés miatt a szegélyzónákba szorultak ki. Ezzel egyidőben a hazai populációk számára új élőhelytípusok jelentek meg, mint pl. a telepített fenyvesek, akácosok, gyümölcsösök, nyárasok, stb. A magyarországi pelepopulációk fennmaradása szempontjából létfontosságú, hogy az egyes fajpopulációk milyen mértékben képesek alkalmazkodni ezekhez az új élőhelyekhez (Bakó és Horváth, 1999).

Az 1997-ben beindított Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszerrel (továbbiakban NBdMR) Magyarország az 1992-ben Rio de Janeiróban aláírt nemzetközi egyezményben foglalt kötelezettségének tesz eleget. Az aláíró felek többek között olyan nemzeti stratégia és törvénykezés kidolgozására kötelezik magukat, amely az élővilág sokféleségének megőrzését és elemeinek fenntartható hasznosítását biztosítja (KÖM kiadvány, 1999).

A NBdMR-ben a vizsgálatba vonható ún. objektumok sorába már első körben bekerült mindhárom hazai pelefaj (Csorba és Pecsenye, 1997). A NBdMR számára elkészített protokoll a monitorozás első lépéseként az elterjedés országos szintű felmérését, regionális léptékű térképezését javasolja. A továbbiakban a pelefajok habitat preferenciájának, valamint populációbiológiai viszonyainak vizsgálatát tűzte ki célul. A pelékkel foglalkozó alprojekt másik célja, hogy az általános populációbiológiai kérdéseken túl az együtt élő fajpopulációk tér-időbeli szegregációját vizsgálja és hosszabb távon ezen változások trendjének elemzését elvégezze (Bakó és Horváth, 1999).

Az országos szintű elterjedési térképezés alapját szolgáló adatbázis természetvédelmi szempontból elengedhetetlenül fontos. Az adatbázis segítségével célzott védelem valósítható meg, melynek alapját a hazai pelefajok faunisztikai térképezése, majd a térképek ökológiai és természetvédelmi szempontú értelmezése képezi. A veszélyeztetett fajok gyakorlati védelmének megvalósításához elengedhetetlen feladat, hogy elterjedésüket tisztázzuk, élőhelyeigényüket minél pontosabban ismerjük.

Célkitűzések

	A három faj széles adatbázison alapuló elterjedési vizsgálata A korábbi kutatásoktól eltérően az egyes fajok elterjedésének részletesebb, kisebb léptékű (5x5 km-es hálózat) térképezése, különös tekintettel a legritkább előfordulású erdei pelére izolált populációi miatt. A populációk elhelyezkedéséről ezáltal pontosabb képet kaphatunk. Az adatbázis alapján a kutatottság mértékét is meg lehet adni egy-egy területre. Az elterjedés feltérképezésére alapozva ki kell jelölni azokat az élőhelyeket, ahol mindhárom faj előfordulása valószínűsíthető. Az ilyen élőhelyek európai viszonylatban is egyedülállóak, azaz a három populáció együttes előfordulásának vizsgálata európai szinten is fontos szünbiológiai probléma.
	Egyes ökológiai paraméterek alapján habitatpreferencia vizsgálata Az ökológiai tényezők közül a kövezkezők lehetnek befolyással a pelefajok élőhelyválasztására: az élőhely, vegetációfolt nagysága, kora, szegregációs jellemzők, vegetációszerkezet (sűrűség, lombkorona záródása, a vegetációs szintek fejlettsége).
	Élőhelymodellezés ökológiai igény alapján Ki kell szűrni azokat az ökológiai tényezőket, melyek az adott pelefaj habitatpreferenciáját meghatározzák. Ezek alapján modelltérképeket készítek. Az eredményeket ezután tesztelni kell azokon a területeken, ahol a modelltérképek alapján valószínűsíthető valamely pelefaj populációjának jelenléte, de peleelőfordulási adatok még nem állnak rendelkezésre.

Módszerek

Térképezés

A térképezés alapját képező pelefaunisztikai adatbázis különböző forrásokból meríti az adatokat:

	Közgyűjtemények
	Faunisztikai kutatások eredményei, bagolyköpet-vizsgálatok A faunisztikai vizsgálatok közül csak azok eredményeit használhatjuk, amelyeknél figyelembe vették a peléknél hsználatos eltérő csapdázási módszereket. A NBdMR javasolja a bagolyköpet-vizsgálatok felhasználását kisemlősök faunisztikai kutatására (Horváth, 1999), de ezek csak az általános előfordulás felmérésére alkalmasak (Schmidt, 1980), az élőhely pontos meghatározására és populációparaméterek vizsgálatára nem. A bagolyköpet-vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy nagyon elenyésző arányban találhatóak meg a pelefajok a zsákmánylistán (Schmidt, 1974). Feltehetően azonban ez inkább a pelék rejtőzködő életmódjának, ill. a baglyok zsákmányolási szokásainak köszönhető, nem pedig alacsony egyedszámuknak.
	Mesterséges madárodútelepek Az MME az ország területén széles körben rendelkezik énekesmadarak számára telepített madárodútelepekkel. Az erdőkben található odúkban gyakran megtelepszenek fészkelésre, fialásra alkalmas helyeket találva maguknak az egyes pelefajok (Bright és Morris, 1991, Juskaitis 1995/b). Egy kérdőíves rendszer segítségével számottevő adathalmaz gyűjthető össze, amelyek elsősorban a fajok elterjedésére illetve abundancia viszonyaikra nézve szolgáltatnak információkat.

Terepi mintavételi módszerek

Adott terület pelepopulációjának előfordulásáról elevenfogó csapdázással és odúk telepítésével győződhetünk meg. További kutatási irányok megvalósíthatósága érdekében a populációméret becslésére a fogás-jelölés-visszafogás (CMR) módszerét alkalmazzuk.

Csapdázási módszerek

Az elevenfogó csapdázáshoz az egyes vegetációfoltokban a csapdák kihelyezésénél a vonal transzekt eljárás javasolt. Ebben az esetben minimum 100 csapdát, egymástól 5-5 m-re, a fák, bokrok ágaira kell kihelyezni legalább 1,5-3 m magasságban. Befogáskor rögzítjük a csapda körüli vegetáció jellemzőit és az időjárási viszonyokat.

Csapdázáshoz két különböző típusú elevenfogó ládacsapdát használunk. A fából készült típusnál lecsapódó üveglemez zárja be az állatot, míg az alumíniumhálós csapdánál a csak befelé billenő műanyaglemez gátolja a befogott egyed kiszabadulását. Csalianyagnak az időszaknak megfelelő érett gyümölcsöket (almatermésűek, eper, dinnye stb.) használunk.

Feltétlenül szükséges a két típus hatékonyságának tesztelése. Eddigi tapasztalataink szerint a már régóta használatban lévő facsapdák "bejáratottak", a sokféle illat miatt talán vonzóbbak a pelék számára. Ugyanakkor a lecsapódó üveglemez sérüléseket okozhat az állatoknak. Tömegesebb, ezért csak bizonyos ágvastagság fölött helyezhető ki.

Az alumíniumcsapda könnyű, bárhová kihelyezhető. Billenőajtaja révén nem okoz sérülést az állatoknak, sőt előfordult, hogy egyszerre több állat is belement. Nyitottsága miatt a csalianyag illata jobban terjed, azonban az állatok jobban ki vannak téve az időjárás viszontagságainak.

Odúk telepítése

Mesterséges odúk kihelyezése vizsgálati módszerként nemzetközi szinten is jó eredményekkel kecsegtet. Naszályi kutatási területünkön az elmúlt esztendőben madárodúkat helyeztünk ki, a pelék számára megkönnyítettük a betelepedést a nyílás fatörzs felé fordításával.

Jóval könnyebb és olcsóbb kivitelezésű a Morris és Temple (1998) által javasolt peleodútípus. A hagyományos madárodúkkal ellentétben ez az odútípus sokkal nagyobb arányban telepíthető a területre, ezáltal sokkal több egyed vizsgálatára nyílik lehetőség. Magyarországon még nem használták, tesztelése mindenképpen fontos feladat.

A megfogott állatok egyedi jelölésére a fültetoválást alkalmazzuk, ami az állat fogástörténete során mindig azonosítható. Feljegyezzük az állat nemét (nőstényeknél graviditást, laktálást is feltüntetve), korát, tömegét, egyéni kódját és a csapda-, ill. odú számát. Ezen kívül megmérjük az egyedek különböző testméret paramétereit (test-, farok-, fül- és talphossz).

Hangadás alapján történő populációvizsgálatokra Angliában tettek kísérletet (Hoodless és Morris, 1993), viszont a többi faj esetében a kommunkáció ilyen formája nem figyelhető meg. A módszer azonban tesztelésre érdemes.

Mintavételi gyakoriság

A madárodúk kérdőívezése évente két periódusban történik: az első szakasz áprilistól július végéig, a második ellenőrzés augusztustól október végéig.

A mintaterületeken, ill. a tesztelni kívánt élőhelyeken a csapdázást havonta végezzük, a csapdákat minden alkalommal négy éjszakára helyezzük ki, áprilistól októberig.

A pelék számára telepített odúk ellenőrzését naszályi kutatási területünkön havi egy alkalommal végezzük, áprilistól októberig (7 hónap). A későbbiekben telepítésre kerülő odútelepekre is ez vonatkozik.

Élőhelymodellezés

Az élőhelymodellezés a "Corine Land Cover - Erdészeti Fedvény" (Czimber, 1999) GIS alapú digitális térképpel történik. A fedvény az egyes erdőtípusokat a domináns fafajok alapján ábrázolja.

Az elterjedési adatok alapján körvonalazható az egyes pelefajok élőhely preferenciája. Ehhez az eredményeket statisztikai analízis alá kell vetni. Erre legjobban a Jacobs-féle preferenciaindex (1974) alkalmazható.

Az élőhelymodell tesztelése azokra a területekre vonatkozik, amelyek a modellezés alapján alkalmasak egyes fajpopulációk fennmaradására, de onnan előfordulási adatok még nem állnak rendelkezésünkre. A tesztelés az erre legalkalmasabb terepi módszerrel történik.

Várható eredmények

Az országos állomány felmérése

Mindhárom pelefaj elterjedési adatbázisának kiépítése, ezek alapján térképek készítése lehetőleg 5x5 km-es hálózat használatával.

Odútelepeknél a betelepedettség mértékének meghatározása, az egyedszámváltozás nyomonkövetése.

Ökológiai igény meghatározása fajonként

Az adatbázis alapján vegetációközpontú értékelés egyrészt a különböző erdőtípusok szerint, másrészt lokális szinten a vegetációszerkezet alapján. Egyéb elterjedést befolyásoló ökológiai paraméterek is meghatározásra kerülnek.

Az egyes pelefajok élőhelyigénye alapján modellek alkotása, majd ezek tesztelése.

Fajvédelem alapú élőhelyrekonstrukciós tervek megalkotása

Mindezen információk birtokában meghatározásra kerül:

	faji szinten milyen ökológiai paraméterekkel rendelkező élőhelyek szükségesek a pelék számára,
	az adott élőhely fenntartása milyen beavatkozásokat igényel,
	milyen szerkezetűvé, fajösszetételűvé kell alakítani egyes területek növényzetét a pelék megtelepedésének elősegítésére.

Irodalomjegyzék

• Bakó B. (1996): Adatok a magyarországi pelefajok morfológiájához, elterjedéséhez és ökológiájához. Diplomamunka, JPTE, Pécs, 96 pp.
• Bakó B., Horváth Gy. (1999): Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer I. Projekt: Védett és veszélyeztetett fajok megfigyelése. A hazai pelefajok (Myoxidae) monitorozása. Környezetvédelmi Mininsztérium, Természetvédelmi Hivatal, Budapest
• Bakó B., Kosztra B., Nagy J. (1999): Population dynamics of dormouse species in Naszály region of Hungary. IVth International Conference on Dormice (Rodentia, Gliridae), Book of Abstracts, Edirne, p. 5.
• Báldi A., Csorba G., Korsós Z. (1995): Magyarország szárazföldi gerinceseinek természetvédelmi szempontú értékelési rendszere. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest, 59 pp.
• Berg, L. (1996/a): Homerange size and movements of hazel dormice Muscardinus avellanarius in Sweden. III. International Conference on Dormice (Rodentia, Gliridae), Moscenicka Draga, Book of Abstracts, Zagreb, p. 11.
• Berg, L. (1996/b): Small-scale changes in the distribution of the dormouse Muscardinus avellanarius (Rodentia, Myoxidae) in relation to vegetation changes. Mammalia, 60/2, pp. 211-216.
• Bright, P. W., Mitchell, P., Morris, P. A. (1994): Dormouse distribution: survey techniques, insular ecology and selection of sites for conservation. Journal of Applied Ecology, 31, pp. 329-339.
• Bright, P. W., Morris, P. A. (1990): Habitat Requirements of Dormice (Muscardinus avellanarius) in Relation to Woodland Management in Southwest England. Biological Conservation, 54, pp. 307-326.
• Bright, P. W., Morris, P. A. (1991): Ranging and nesting behaviour of the dormouse Muscardinus avellanarius, in coppice-with-standards woodland. J. Zool., London, 226, pp. 589-600.
• Bright, P. W., Morris, P. A. (1993): Foraging behaviour of dormice Muscardinus avellanarius in two contrasting habitats. J. Zool., London, 230, pp. 69-85.
• Bright, P. W., Morris, P. A. (1995): Review of the dormouse (Muscardinus avellanarius) in England and conservation programme to safeguard its future. Hystrix (n.s.) 6, pp. 295-302.
• Bright, P. W., Morris, P. A. (1999): The Dormouse Monitor. Newsletter of the National Dormouse Monitoring Programme, Report for 1998. English Nature, Peterborough, 8 pp.
• Bright, P. W., Morris, P. A., Mitchell-Jones, T. (1996): The dormouse conservation handbook. English Nature, Peterborough, 30 pp.
• Czimber K. (1999): Corine Land Cover - Erdészeti Fedvény. Sopron
• Csorba G., Pecsenye K. (1997): Emlősök és a genetikai sokféleség monitorozása. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest, 47 pp.
• Gál, I. (1999): A magyarországi pelefajok (Myoxidae) élőhely preferencia vizsgálata. Szakdolgozat, Gödöllői Agrártudományi Egyetem
• Hoodless, A., Morris, P. A. (1993): An estimate of population density of the fat dormouse (Glis glis). Journal of Zoology, London, 230, pp. 337-340.
• Horváth Gy. (1999): Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer III. Projekt: Magyarország élőhelyei, Alprojekt: Kisemlősök monitorozása bagolyköpetek vizsgálatával, Környezetvédelmi Minisztérium, Természetvédelmi Hivatal, Budapest
• Jacobs, J. (1974): Quantitative measurement of food selection. A modification of forage ratio and Ivelv' selectivity index. Oecologica 14, 413-417 p. Berlin.
• Juskaitis, R. (1995/a): Distribution, abundance and conservation status of dormice (Myoxidae) in Lithuania. (Proc. II. Conc. on Dormice), Hystrix, 6 (1-2), pp. 181-184.
• Juskaitis, R. (1995/b): Relations between common dormice (Muscardinus avellanarius) and other occupants of bird nest-boxes in Lithuania. Folia Zoologica 44 (4), pp. 289-296.
• Juskaitis, R. (1997): Ranging and movement of the common dormouse Muscardinus avellanarius in Lithuania. Acta Theriologica 42 (2), pp. 113-122.
• Kosztra B. (2001): A magyarországi pelefajok egyes populációbiológiai jellemzőinek vizsgálata. Szakdolgozat SZIE, Gödöllő,
• KÖM kiadvány (1999): A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer. Környezetvédelmi Minisztérium, Természetvédelmi Hivatal, Budapest
• Morris, P. A., Temple, R. K. (1998): "Nest tubes" - a potential new method for controlling numbers of the edible dormouse (Glis glis) in plantations. Quaterly Journal of Forestry 92 (3), pp. 201-205.
• Nowakowski, W. K., Boratyński, P. (1997): Habitat preferences of the forest dormouse (Dryomys nitedula) in lowland forests. Pol. Ecol. Stud. 23/3-4, pp. 199-207.
• Nowakowski, W. K., Boratyński, P. (1999): An attempt to estimate the number and density of Dryomys nitedula population in the Białowieża Forest. IVth International Conference on Dormice (Rodentia, Gliridae), Edirne, (Poster)
• Sara, M., Casamento, G. (1994): Distribution and ecology of dormice (Myoxidae) in Sicily: a preliminar account. Proc. II. Conference on dormice, Hystrix 6, pp. 161-168.
• Sara, M., Casamento, G., Spinnato, A. (2000): Density and breeding of Muscardinus avellanarius L. 1758 in woodlands of Sicily. Proc. IV. Conf. On Dormice, J. Turkish Zool., (in press)
• Schmidt E. (1974): Pele előfordulások bagolyköpetekből. Állattani Közlemények 61, pp. 117-118.
• Schmidt E. (1980): Adatok Békés megye kisemlősfaunájához baglyok táplálékvizsgálata alapján. Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6, pp. 179-188.
• Sorace, A., Bellavita, M., Amori, G. (1999): Seasonal differences in nestboxes occupation by the Dormouse Muscardinus avellanarius L. (Rodentia, Myoxidae) in two areas of Central Italy. Ecologia Mediterranea, 25 (1): pp. 125-130.

1. ábra: Az erdei pele (Dryomys nitedula) elterjedése

2. ábra: Az mogyorós pele (Muscardinus avellanarius) elterjedése

3. ábra: A nagy pele (Myoxus glis) elterjedése